Hatásmechanizmus
A GHK (glicil-L-hisztidil-L-lizin) nagy affinitással köti a réz(II)-ionokat, és a leírt aktivitásának nagy részét ennek a rézkomplexnek tulajdonítják. Klasszikus membránreceptort nem azonosítottak; a peptid a jelenlegi ismeretek szerint a réz sejtekbe juttatásán és a géntranszkripció széles körű modulációján keresztül fejti ki hatását. Génexpressziós elemzések a GHK-t számos humán gén megváltozott expressziójával hozzák összefüggésbe, köztük sok olyan génnel, amely a szöveti remodellációban és javításban vesz részt (Pickart & Margolina 2018). In vitro a GHK-Cu serkenti a kollagénszintézist dermális fibroblasztkultúrákban (Maquart et al. 1988), valamint elősegíti a glikozaminoglikánok és más extracelluláris mátrixkomponensek termelődését. Fibroblasztkultúrákban a GHK-Cu emellett fokozta az MMP-2 expresszióját, valamint a TIMP-1 és TIMP-2 szöveti inhibitorok szekrécióját (Siméon et al. 2000), amit preklinikai modellekben a sebremodelláció egyik mechanizmusaként tárgyalnak. Sejt- és állatkísérletekben antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatásokat is leírtak.
Evidenciahelyzet
A bizonyítékok nagy része fibroblasztkultúrákból, génexpressziós elemzésekből és állati sebmodellekből származik. Maquart és munkatársai kollagénszintézist, Siméon és munkatársai mátrixremodellációhoz kapcsolódó folyamatokat vizsgáltak. A Pickart és munkatársai által írt áttekintéseket másodlagos összefoglalóként, nem új klinikai vizsgálatként kell értékelni. Egy 2006-os, CO2-lézerkezelés utáni kis randomizált vizsgálatot 13 résztvevő fejezett be. Tizenkét hét után a bőrpír, ráncok és objektíven értékelt bőrminőség nem különbözött szignifikánsan, a szubjektív elégedettség azonban magasabb volt. Ez meghatározott topikus eljárás eredménye, nem szisztémás vagy injekciós GHK-Cu-hatásosság. Megbízható humán szisztémás farmakokinetika és általános plazmafelezési idő nem áll rendelkezésre az itt bemutatott forrásokban. A kis topikus munka indokolja a korai humán bizonyíték megnevezését, de nem általános hatásossági vagy biztonságossági állítást. A kutatási publikációk nem igazolják egy konkrét termék gyógyszerengedélyét.
Kérdések a kutatási helyzetről
- Milyen célból vizsgálják a GHK-Cu-t?
- Főként kollagénszintézis, extracelluláris mátrix, sebremodelláció és génexpresszió kérdéseiben. A modellek mellett kis topikus humán vizsgálat is van. Az alkalmazási hely és készítmény számít; e kutatások nem jelentenek minden GHK-Cu-anyagra érvényes klinikai előnyt.
- Vannak kontrollált humán GHK-Cu-adatok?
- Van egy kis randomizált, helyi eljárást vizsgáló munka, 13 vizsgálatbefejezővel. Objektív bőrmutatói nem javultak szignifikánsan, a szubjektív elégedettség magasabb volt. E topikus eredmény nem vihető át szisztémás vagy injekciós felhasználásra, és nem általános biztonságossági bizonyíték.
Források
- Pickart & Margolina, Int J Mol Sci 2018 (áttekintés)DOI: 10.3390/ijms19071987PMID: 29986520
- Pickart et al., Oxid Med Cell Longev 2012 (áttekintés)DOI: 10.1155/2012/324832PMID: 22666519
- Pickart et al., BioMed Res Int 2015 (áttekintés)DOI: 10.1155/2015/648108PMID: 26236730
- Siméon et al., Life Sci 2000DOI: 10.1016/s0024-3205(00)00803-1PMID: 11045606
- Maquart et al., FEBS Lett 1988DOI: 10.1016/0014-5793(88)80509-xPMID: 3169264
- Pickart & Thaler, Nat New Biol 1973PMID: 4349963
- Effects of topical copper tripeptide complex on CO2 laser-resurfaced skin, 2006 (topikus randomizált vizsgálat)DOI: 10.1001/archfaci.8.4.252PMID: 16847171
