Mindkettő a szervezet saját növekedésihormon-tengelyét serkenti a GHRH-receptoron keresztül. A felezési idő, a klinikai érettség és az engedélyezési státusz terén azonban világok választják el őket. Ez az összehasonlítás kizárólag kutatási célokra helyezi kontextusba az adatokat.
Orvosilag ellenőrizte: Dr. Sieglinde Klaus · Utolsó ellenőrzés: 2026. június
A CJC-1295 (No DAC), amely azonos a Modified GRF (1-29)-cel, rövid hatású GHRH-analóg (felezési ideje kb. 30 perc) albumin-kötődés nélkül. Pulzatilis, fiziológiásnak tűnő GH/IGF-1-lefutást hoz létre, önálló, engedélyezett humán indikációval azonban nem rendelkezik, és a kifejezetten rá vonatkozó humán adatok is csupán szűkösek 1. A Tesamorelin (Egrifta) 44 aminosavból álló GHRH-analóg, szintén nagyon rövid felezési idővel (egészségeseknél kb. 11 perc, HIV-betegeknél kb. 26-38 perc), ezzel szemben azonban FDA által engedélyezett a HIV-asszociált lipodystrophiában szenvedő betegek visceralis hasi zsírjának csökkentésére, és kiterjedt III. fázisú adatokkal alátámasztott 4, 5. A fő különbség nem a hatás időtartamában rejlik (mindkettő rövid), hanem a .
Mindkettő a szervezet saját növekedésihormon-tengelyét serkenti a GHRH-receptoron keresztül. A felezési idő, a klinikai érettség és az engedélyezési státusz terén azonban világok választják el őket. Ez az összehasonlítás kizárólag kutatási célokra helyezi kontextusba az adatokat.
Orvosilag ellenőrizte: Dr. Sieglinde Klaus · Utolsó ellenőrzés: 2026. júniusA CJC-1295 (No DAC), amely azonos a Modified GRF (1-29)-cel, rövid hatású GHRH-analóg (felezési ideje kb. 30 perc) albumin-kötődés nélkül. Pulzatilis, fiziológiásnak tűnő GH/IGF-1-lefutást hoz létre, önálló, engedélyezett humán indikációval azonban nem rendelkezik, és a kifejezetten rá vonatkozó humán adatok is csupán szűkösek 1. A Tesamorelin (Egrifta) 44 aminosavból álló GHRH-analóg, szintén nagyon rövid felezési idővel (egészségeseknél kb. 11 perc, HIV-betegeknél kb. 26-38 perc), ezzel szemben azonban FDA által engedélyezett a HIV-asszociált lipodystrophiában szenvedő betegek visceralis hasi zsírjának csökkentésére, és kiterjedt III. fázisú adatokkal alátámasztott 4, 5. A fő különbség nem a hatás időtartamában rejlik (mindkettő rövid), hanem a .
GHRH-analóg, tetraszubsztituált GRF(1-29)-fragmentum (Modified GRF 1-29)
GHRH-analóg, a GRF(1-44) 44 aminosavból álló analógja N-terminális transz-3-hexénsavval
29 (N-terminális magfragmentum)
44 (teljes GRF-1-44-váz)
kb. 30 perc (a jelentett tartomány kb. 30 perc és 2 óra között), rövid hatású
egészségeseknél kb. 11 perc; HIV-betegeknél kb. 26-38 perc
Pulzatilis, albumin-kapcsolódás nélkül, a GH kb. 2-3 órán belül visszatér a kiindulási értékre
Rövid GHRH-impulzus naponta egyszer; a klinikai hatás hetek, illetve hónapok alatt halmozódik fel
Nincs engedélyezett humán indikáció; kizárólag kutatási célú anyag
FDA által engedélyezett (Egrifta, első engedélyezés 2010; Egrifta SV 2019; Egrifta WR újabb)
Szűkös; a No-DAC-forma saját humán adatai nagyrészt hiányoznak, a kontrollált adatok a DAC-változattól származnak
Magas / kiforrott: két nagy III. fázisú RCT (összevontan ~800 beteg) és követő elemzések
Pulzatilis GH-felszabadulás, gyakran GHRP/ghrelin-receptor-agonistával kombinálva (preklinikai/másodlagos protokollok)
Visceralis hasi zsír csökkentése HIV-lipodystrophiában; kutatási jelleggel vizsgált NAFLD HIV esetén
Nincs engedélyezett séma; a beszámolók szerint kb. 100 mcg szubkután, gyakran napi 1-3 alkalommal (kontrollált vizsgálati adatokon nem alapul)
Szubkután naponta egyszer a hasba; III. fázis: 10 mg/nap, Egrifta WR 1,28 mg, Egrifta SV 1,4 mg
Fagyasztva, jellemzően -20 °C (vagy hidegebb hosszú távra)
Egrifta WR 20-25 °C-on, fénytől védve; a régebbi Egrifta/SV 2-8 °C-on; termékspecifikus
Hűtve, 2-8 °C-on, felhasználás kb. 28 napon belül (a benzil-alkohol-tartalom által meghatározott időablak); kerülni kell az ismételt lefagyasztást és felolvasztást
Egrifta WR szobahőmérsékleten, a maradékot 7 nap után ki kell dobni; a régebbi Egriftát összekeverés után azonnal fel kell használni
CJC/DAC-vizsgálatokban nem számoltak be súlyos reakciókról; a No-DAC-forma hosszú távú biztonságossága nem igazolt
Glükózintolerancia/újonnan kialakuló diabétesz (kb. 3,3-szeresére nő), IGF-1-emelkedés, daganatos aggályok HIV-háttér esetén
A hatás a rövid felezési idő miatt gyorsan lecseng; pulzatilis minta az adagok között
A hatás reverzibilis: a visceralis zsír a kezelés abbahagyása után újra felhalmozódik (gyakorlatilag fenntartó kezelés)
A CJC-1295 (No DAC) azonos a Modified GRF (1-29)-cel, a humán GHRH N-terminális 1-29 fragmentumával, tehát ugyanazzal az aktív maggal, mint a Sermorelin. Négy stabilizáló aminosav-szubsztitúciót hordoz (2. pozíció D-Ala, 8. Gln, 15. Ala, 27. Leu), amelyek rezisztenciát adnak a dipeptidil-peptidáz-IV (DPP-IV) általi lebontással szemben, és csökkentik a metabolikus clearance-t a natív GRF(1-29)-hez képest 7. A GHRH-receptor (a szomatotróp sejteken található B osztályú GPCR) agonistájaként a Gs-fehérjén keresztül az adenilát-ciklázhoz kapcsolódik, növeli a cAMP-szintet és a PKA aktivitását, és így serkenti a raktározott GH exocitózisát, krónikus hatásra pedig a GH-gén transzkripcióját is 8. Lényeges, hogy a No-DAC-formából hiányzik a maleimid-linker, amely a DAC-változatot kovalensen a szérumalbuminhoz köti; ezáltal rövid hatású és pulzatilis marad 3.
A Tesamorelin a humán GHRH (GRF 1-44) szintetikus, 44 aminosavból álló analógja, amelynek N-terminálisán transz-3-hexénsavcsoport található; ez szintén rezisztenciát ad a DPP-IV-vel szemben, és meghosszabbítja a hatást a natív GHRH-hoz képest. A hypophysis szomatotróp sejtjein ugyanezekhez a GHRH-receptorokhoz kötődik és azokat serkenti, fokozza a GH endogén szintézisét és pulzatilis felszabadulását, és ezáltal az IGF-1 szintjét is emeli. A helyreállított, fiziológiásabb GH/IGF-1-tengely a lipolízist elsősorban a visceralis (intraabdominalis) zsírszövetben serkenti. A rekombináns GH-tól eltérően a Tesamorelin a szervezet saját, szabályozott visszacsatolási körén keresztül hat, ahelyett hogy kívülről juttatna be GH-t.
Mindkét anyag DPP-IV-stabilizált GHRH-agonista, és fenntartja a pulzatilis GH-szekréciós mintázatot. A vázban (29, illetve 44 aminosavas alap) és a stabilizálás módjában (négy szubsztitúció, illetve N-terminális hexénsavmaradék) különböznek. Funkcionálisan a Tesamorelin egy világosan meghatározott, engedélyezett célt követ (visceralis zsírcsökkentés HIV-lipodystrophiában), míg a CJC-1295 (No DAC) a kutatásban a pulzatilis GH-impulzusok előállítására szolgáló általános eszközként sorolható be.
A bizonyítékok helyzete aszimmetrikus: a Tesamorelint két nagy, randomizált, kettős vak III. fázisú vizsgálat (összevontan mintegy 800 beteg) és követő elemzések támasztják alá egy világosan meghatározott populációban (HIV-lipodystrophia) 4, 5. A CJC-1295 (No DAC) esetében ezzel szemben alig léteznek saját kontrollált humán adatok; a megbízható humán vizsgálatokat az albuminhoz kötődő DAC-változattal végezték 1, 2, nem az itt vizsgált rövid hatású formával.
A CJC-1295-tel végzett kontrollált humán vizsgálatokban (a DAC-változattal) nem számoltak be súlyos mellékhatásokról, és a tolerálhatóság jó volt, különösen 30-60 mcg/kg mellett [1]. A GHRH-analógok és a GH-tengely stimulációjának osztálytipikus hatásai dokumentáltak; a rövid hatású No-DAC-forma hosszú távú biztonságossága azonban kontrollált humán vizsgálatokban nem igazolt.
A Tesamorelin jól dokumentált biztonságossági profillal rendelkezik a III. fázisú vizsgálatokból. Gyakoriak az injekció helyén jelentkező reakciók (kb. 17-25%, szemben a placebo melletti kb. 6-14%-kal) és a folyadékretencióval összefüggő panaszok. A figyelmeztetések közé tartozik a glükózintolerancia, az IGF-1-emelkedés és a daganatos aggályok; a hatás a kezelés abbahagyása után reverzibilis (a visceralis zsír visszatér).
Ez az összehasonlítás kizárólag tudományos tájékoztatást szolgál, és nem minősül orvosi tanácsadásnak, diagnózisnak vagy kezelési javaslatnak. Az itt leírt alkalmazások egyike sem értelmezhető az emberi felhasználásra vonatkozó ajánlásként. Kizárólag kutatási célokra. Nem emberi fogyasztásra szánt.
A CJC-1295 (No DAC) rövid, mintegy 30 perces felezési ideje és az albumin-kötődés hiánya alkalmassá teszi arra, hogy az adagok között epizodikus GH-impulzusokat modellezzen, ahelyett hogy tartós, tonikus emelkedést idézne elő. Pontosan ez a pulzatilis profil különbözteti meg a DAC-változattól.
A Tesamorelin az egyetlen kifejezetten erre az indikációra engedélyezett anyag, reprodukálható III. fázisú bizonyítékokkal a visceralis zsírszövet 10-15%-os csökkentésére. Erre a meghatározott kérdésfeltevésre nincs összehasonlíthatóan validált alternatív peptid.
A Tesamorelin FDA-engedéllyel, teljes termékcímkével és bevett monitorozási sémával (glükóz, IGF-1) rendelkezik. A CJC-1295 (No DAC) esetében nincs engedélyezett humán indikáció, és a hosszú távú biztonságosság nem igazolt, ami korlátozza az adatok szabályozási felhasználhatóságát.
A CJC-1295 (No DAC)-ot a kutatási irodalomban gyakran párosítják GHRP-/ghrelin-receptor-agonistákkal, például Ipamorelinnal, mivel a GHRH-analógok és a ghrelin-agonisták komplementer jelpályákon hatnak. Rövid felezési ideje időben pontos ko-stimulációt tesz lehetővé; a Tesamorelin ilyen célra nem bevett.
A Tesamorelin esetében rendelkezésre áll randomizált, kontrollált vizsgálati eredmény a máj zsírtartalmának csökkentéséről (kutatási célú, HIV esetén). A CJC-1295 (No DAC) esetében nem léteznek összehasonlítható kontrollált adatok, ezért a Tesamorelin szolgáltat megbízhatóbb kiindulópontot.
Mindkettő GHRH-analóg, és mindkettő rövid hatású. A döntő különbség a klinikai érettségben rejlik: a Tesamorelin FDA által engedélyezett, és két nagy III. fázisú vizsgálat támasztja alá, míg a CJC-1295 (No DAC) kizárólag kutatási célú anyag, amely engedélyezett humán indikációval nem rendelkezik, és a kifejezetten rá vonatkozó humán adatok is csupán szűkösek 1, 4.
Nem, mindkettő rövid hatású. A CJC-1295 (No DAC) jelentett plazma-felezési ideje mintegy 30 perc, a Tesamoreliné egészségeseknél mintegy 11 perc, illetve HIV-betegeknél mintegy 26-38 perc. A több napos hosszú felezési idő kizárólag a CJC-1295 DAC-változatát érinti, amely kovalensen kötődik az albuminhoz, nem az itt összehasonlított No-DAC-formát 2.
A megbízható kontrollált humán vizsgálatokat (Teichman 2006, Ionescu 2006) az albuminhoz kötődő DAC-konstrukcióval végezték 1, 2. Kifejezetten a No-DAC-formára vonatkozó, önálló, lektorált humán farmakokinetikai vizsgálat alig áll rendelkezésre; a mintegy 30 perces érték nagyrészt a DPP-IV-rezisztens peptid tervezési megfontolásain és másodlagos forrásokon alapul.
A Tesamorelint (Egrifta) az FDA engedélyezte a HIV-fertőzött, lipodystrophiában szenvedő felnőttek felesleges hasi (visceralis) zsírjának csökkentésére. Nem engedélyezett általános fogyásra, testösszetétel-átalakításra vagy anti-aging célra. A HIV esetén fellépő NAFLD/májzsírosodás kutatási célú, nem engedélyezett alkalmazás 6.
Mindkettő ugyanazt az aktív, 29 aminosavból álló magot tartalmazza. A CJC-1295 (No DAC), azaz a Modified GRF (1-29) azonban négy stabilizáló szubsztitúciót hordoz, amelyek ellenállóbbá teszik a DPP-IV-lebontással szemben. Ezáltal hosszabb a felezési ideje (kb. 30 perc), mint a natív Sermoreliné (kb. 6-20 perc). Funkcionálisan egy DPP-IV-stabilizált, hosszabb életű Sermorelin-variáns 7.
A közvetlen biztonságossági összehasonlítás csak korlátozottan lehetséges, mivel a Tesamorelin dokumentált III. fázisú biztonságossági profillal rendelkezik (világos figyelmeztetésekkel a glükózintoleranciára, az IGF-1-emelkedésre és a neopláziára), míg a CJC-1295 (No DAC) esetében nem állnak rendelkezésre kontrollált, hosszú távú humán adatok. A hiányzó dokumentált kockázatok nem a kockázatok hiányát jelentik, hanem az adatok hiányát 1.
A kutatási irodalomban a CJC-1295 (No DAC)-ot gyakran kombinálják ghrelin-receptor-agonistákkal, például Ipamorelinnal, mivel ezek komplementer jelpályákon hatnak, és additív GH-felszabadulást mutathatnak. A Tesamorelin ilyen kombinációkban nem bevett, engedélyezett indikációjában pedig monoterápiaként alkalmazzák.
Ennek az összehasonlításnak nincs általános győztese, mert a két peptid a közös GHRH-receptor-hatás ellenére nagyon eltérő szerepet játszik. A Tesamorelin egyértelműen fölényben van a klinikai érettség, a szabályozási státusz és a bizonyítékok mennyisége tekintetében: FDA által engedélyezett, és két nagy III. fázisú vizsgálat támasztja alá egy meghatározott indikációban 4, 5. A CJC-1295 (No DAC) rugalmas kutatási eszközként erős a pulzatilis GHRH-kérdésekben és a kombinációs megközelítésekben, hátránya azonban, hogy a saját humán adatai nagyon szűkösek 1. Akinek a lehető legerősebb bizonyítékokra és engedélyezett státuszra van szüksége, a Tesamorelint választja; aki pulzatilis GH-mechanizmusokat modellez, a CJC-1295 (No DAC)-hoz nyúl. A döntés tehát kontextusfüggő.
A Tesamorelin egyértelműen nyer az engedélyezés és a bizonyítékok terén, de egy konkrét indikációra (HIV-lipodystrophia) szabott. A CJC-1295 (No DAC) a pulzatilis GHRH-kutatás és a kombinációs modellek szempontjából továbbra is releváns, a szűkös humán adatok ellenére. Mivel egyik peptid sem múlja felül a másikat valamennyi kutatási kérdésben, az eredmény kontextusfüggő, és nem dönthető el általánosságban.
GHRH-analóg, tetraszubsztituált GRF(1-29)-fragmentum (Modified GRF 1-29)
GHRH-analóg, a GRF(1-44) 44 aminosavból álló analógja N-terminális transz-3-hexénsavval
29 (N-terminális magfragmentum)
44 (teljes GRF-1-44-váz)
kb. 30 perc (a jelentett tartomány kb. 30 perc és 2 óra között), rövid hatású
egészségeseknél kb. 11 perc; HIV-betegeknél kb. 26-38 perc
Pulzatilis, albumin-kapcsolódás nélkül, a GH kb. 2-3 órán belül visszatér a kiindulási értékre
Rövid GHRH-impulzus naponta egyszer; a klinikai hatás hetek, illetve hónapok alatt halmozódik fel
Nincs engedélyezett humán indikáció; kizárólag kutatási célú anyag
FDA által engedélyezett (Egrifta, első engedélyezés 2010; Egrifta SV 2019; Egrifta WR újabb)
Szűkös; a No-DAC-forma saját humán adatai nagyrészt hiányoznak, a kontrollált adatok a DAC-változattól származnak
Magas / kiforrott: két nagy III. fázisú RCT (összevontan ~800 beteg) és követő elemzések
Pulzatilis GH-felszabadulás, gyakran GHRP/ghrelin-receptor-agonistával kombinálva (preklinikai/másodlagos protokollok)
Visceralis hasi zsír csökkentése HIV-lipodystrophiában; kutatási jelleggel vizsgált NAFLD HIV esetén
Nincs engedélyezett séma; a beszámolók szerint kb. 100 mcg szubkután, gyakran napi 1-3 alkalommal (kontrollált vizsgálati adatokon nem alapul)
Szubkután naponta egyszer a hasba; III. fázis: 10 mg/nap, Egrifta WR 1,28 mg, Egrifta SV 1,4 mg
Fagyasztva, jellemzően -20 °C (vagy hidegebb hosszú távra)
Egrifta WR 20-25 °C-on, fénytől védve; a régebbi Egrifta/SV 2-8 °C-on; termékspecifikus
Hűtve, 2-8 °C-on, felhasználás kb. 28 napon belül (a benzil-alkohol-tartalom által meghatározott időablak); kerülni kell az ismételt lefagyasztást és felolvasztást
Egrifta WR szobahőmérsékleten, a maradékot 7 nap után ki kell dobni; a régebbi Egriftát összekeverés után azonnal fel kell használni
CJC/DAC-vizsgálatokban nem számoltak be súlyos reakciókról; a No-DAC-forma hosszú távú biztonságossága nem igazolt
Glükózintolerancia/újonnan kialakuló diabétesz (kb. 3,3-szeresére nő), IGF-1-emelkedés, daganatos aggályok HIV-háttér esetén
A hatás a rövid felezési idő miatt gyorsan lecseng; pulzatilis minta az adagok között
A hatás reverzibilis: a visceralis zsír a kezelés abbahagyása után újra felhalmozódik (gyakorlatilag fenntartó kezelés)
A CJC-1295 (No DAC) azonos a Modified GRF (1-29)-cel, a humán GHRH N-terminális 1-29 fragmentumával, tehát ugyanazzal az aktív maggal, mint a Sermorelin. Négy stabilizáló aminosav-szubsztitúciót hordoz (2. pozíció D-Ala, 8. Gln, 15. Ala, 27. Leu), amelyek rezisztenciát adnak a dipeptidil-peptidáz-IV (DPP-IV) általi lebontással szemben, és csökkentik a metabolikus clearance-t a natív GRF(1-29)-hez képest 7. A GHRH-receptor (a szomatotróp sejteken található B osztályú GPCR) agonistájaként a Gs-fehérjén keresztül az adenilát-ciklázhoz kapcsolódik, növeli a cAMP-szintet és a PKA aktivitását, és így serkenti a raktározott GH exocitózisát, krónikus hatásra pedig a GH-gén transzkripcióját is 8. Lényeges, hogy a No-DAC-formából hiányzik a maleimid-linker, amely a DAC-változatot kovalensen a szérumalbuminhoz köti; ezáltal rövid hatású és pulzatilis marad 3.
A Tesamorelin a humán GHRH (GRF 1-44) szintetikus, 44 aminosavból álló analógja, amelynek N-terminálisán transz-3-hexénsavcsoport található; ez szintén rezisztenciát ad a DPP-IV-vel szemben, és meghosszabbítja a hatást a natív GHRH-hoz képest. A hypophysis szomatotróp sejtjein ugyanezekhez a GHRH-receptorokhoz kötődik és azokat serkenti, fokozza a GH endogén szintézisét és pulzatilis felszabadulását, és ezáltal az IGF-1 szintjét is emeli. A helyreállított, fiziológiásabb GH/IGF-1-tengely a lipolízist elsősorban a visceralis (intraabdominalis) zsírszövetben serkenti. A rekombináns GH-tól eltérően a Tesamorelin a szervezet saját, szabályozott visszacsatolási körén keresztül hat, ahelyett hogy kívülről juttatna be GH-t.
Mindkét anyag DPP-IV-stabilizált GHRH-agonista, és fenntartja a pulzatilis GH-szekréciós mintázatot. A vázban (29, illetve 44 aminosavas alap) és a stabilizálás módjában (négy szubsztitúció, illetve N-terminális hexénsavmaradék) különböznek. Funkcionálisan a Tesamorelin egy világosan meghatározott, engedélyezett célt követ (visceralis zsírcsökkentés HIV-lipodystrophiában), míg a CJC-1295 (No DAC) a kutatásban a pulzatilis GH-impulzusok előállítására szolgáló általános eszközként sorolható be.
A bizonyítékok helyzete aszimmetrikus: a Tesamorelint két nagy, randomizált, kettős vak III. fázisú vizsgálat (összevontan mintegy 800 beteg) és követő elemzések támasztják alá egy világosan meghatározott populációban (HIV-lipodystrophia) 4, 5. A CJC-1295 (No DAC) esetében ezzel szemben alig léteznek saját kontrollált humán adatok; a megbízható humán vizsgálatokat az albuminhoz kötődő DAC-változattal végezték 1, 2, nem az itt vizsgált rövid hatású formával.
A CJC-1295-tel végzett kontrollált humán vizsgálatokban (a DAC-változattal) nem számoltak be súlyos mellékhatásokról, és a tolerálhatóság jó volt, különösen 30-60 mcg/kg mellett [1]. A GHRH-analógok és a GH-tengely stimulációjának osztálytipikus hatásai dokumentáltak; a rövid hatású No-DAC-forma hosszú távú biztonságossága azonban kontrollált humán vizsgálatokban nem igazolt.
A Tesamorelin jól dokumentált biztonságossági profillal rendelkezik a III. fázisú vizsgálatokból. Gyakoriak az injekció helyén jelentkező reakciók (kb. 17-25%, szemben a placebo melletti kb. 6-14%-kal) és a folyadékretencióval összefüggő panaszok. A figyelmeztetések közé tartozik a glükózintolerancia, az IGF-1-emelkedés és a daganatos aggályok; a hatás a kezelés abbahagyása után reverzibilis (a visceralis zsír visszatér).
Ez az összehasonlítás kizárólag tudományos tájékoztatást szolgál, és nem minősül orvosi tanácsadásnak, diagnózisnak vagy kezelési javaslatnak. Az itt leírt alkalmazások egyike sem értelmezhető az emberi felhasználásra vonatkozó ajánlásként. Kizárólag kutatási célokra. Nem emberi fogyasztásra szánt.
A CJC-1295 (No DAC) rövid, mintegy 30 perces felezési ideje és az albumin-kötődés hiánya alkalmassá teszi arra, hogy az adagok között epizodikus GH-impulzusokat modellezzen, ahelyett hogy tartós, tonikus emelkedést idézne elő. Pontosan ez a pulzatilis profil különbözteti meg a DAC-változattól.
A Tesamorelin az egyetlen kifejezetten erre az indikációra engedélyezett anyag, reprodukálható III. fázisú bizonyítékokkal a visceralis zsírszövet 10-15%-os csökkentésére. Erre a meghatározott kérdésfeltevésre nincs összehasonlíthatóan validált alternatív peptid.
A Tesamorelin FDA-engedéllyel, teljes termékcímkével és bevett monitorozási sémával (glükóz, IGF-1) rendelkezik. A CJC-1295 (No DAC) esetében nincs engedélyezett humán indikáció, és a hosszú távú biztonságosság nem igazolt, ami korlátozza az adatok szabályozási felhasználhatóságát.
A CJC-1295 (No DAC)-ot a kutatási irodalomban gyakran párosítják GHRP-/ghrelin-receptor-agonistákkal, például Ipamorelinnal, mivel a GHRH-analógok és a ghrelin-agonisták komplementer jelpályákon hatnak. Rövid felezési ideje időben pontos ko-stimulációt tesz lehetővé; a Tesamorelin ilyen célra nem bevett.
A Tesamorelin esetében rendelkezésre áll randomizált, kontrollált vizsgálati eredmény a máj zsírtartalmának csökkentéséről (kutatási célú, HIV esetén). A CJC-1295 (No DAC) esetében nem léteznek összehasonlítható kontrollált adatok, ezért a Tesamorelin szolgáltat megbízhatóbb kiindulópontot.
Mindkettő GHRH-analóg, és mindkettő rövid hatású. A döntő különbség a klinikai érettségben rejlik: a Tesamorelin FDA által engedélyezett, és két nagy III. fázisú vizsgálat támasztja alá, míg a CJC-1295 (No DAC) kizárólag kutatási célú anyag, amely engedélyezett humán indikációval nem rendelkezik, és a kifejezetten rá vonatkozó humán adatok is csupán szűkösek 1, 4.
Nem, mindkettő rövid hatású. A CJC-1295 (No DAC) jelentett plazma-felezési ideje mintegy 30 perc, a Tesamoreliné egészségeseknél mintegy 11 perc, illetve HIV-betegeknél mintegy 26-38 perc. A több napos hosszú felezési idő kizárólag a CJC-1295 DAC-változatát érinti, amely kovalensen kötődik az albuminhoz, nem az itt összehasonlított No-DAC-formát 2.
A megbízható kontrollált humán vizsgálatokat (Teichman 2006, Ionescu 2006) az albuminhoz kötődő DAC-konstrukcióval végezték 1, 2. Kifejezetten a No-DAC-formára vonatkozó, önálló, lektorált humán farmakokinetikai vizsgálat alig áll rendelkezésre; a mintegy 30 perces érték nagyrészt a DPP-IV-rezisztens peptid tervezési megfontolásain és másodlagos forrásokon alapul.
A Tesamorelint (Egrifta) az FDA engedélyezte a HIV-fertőzött, lipodystrophiában szenvedő felnőttek felesleges hasi (visceralis) zsírjának csökkentésére. Nem engedélyezett általános fogyásra, testösszetétel-átalakításra vagy anti-aging célra. A HIV esetén fellépő NAFLD/májzsírosodás kutatási célú, nem engedélyezett alkalmazás 6.
Mindkettő ugyanazt az aktív, 29 aminosavból álló magot tartalmazza. A CJC-1295 (No DAC), azaz a Modified GRF (1-29) azonban négy stabilizáló szubsztitúciót hordoz, amelyek ellenállóbbá teszik a DPP-IV-lebontással szemben. Ezáltal hosszabb a felezési ideje (kb. 30 perc), mint a natív Sermoreliné (kb. 6-20 perc). Funkcionálisan egy DPP-IV-stabilizált, hosszabb életű Sermorelin-variáns 7.
A közvetlen biztonságossági összehasonlítás csak korlátozottan lehetséges, mivel a Tesamorelin dokumentált III. fázisú biztonságossági profillal rendelkezik (világos figyelmeztetésekkel a glükózintoleranciára, az IGF-1-emelkedésre és a neopláziára), míg a CJC-1295 (No DAC) esetében nem állnak rendelkezésre kontrollált, hosszú távú humán adatok. A hiányzó dokumentált kockázatok nem a kockázatok hiányát jelentik, hanem az adatok hiányát 1.
A kutatási irodalomban a CJC-1295 (No DAC)-ot gyakran kombinálják ghrelin-receptor-agonistákkal, például Ipamorelinnal, mivel ezek komplementer jelpályákon hatnak, és additív GH-felszabadulást mutathatnak. A Tesamorelin ilyen kombinációkban nem bevett, engedélyezett indikációjában pedig monoterápiaként alkalmazzák.
Ennek az összehasonlításnak nincs általános győztese, mert a két peptid a közös GHRH-receptor-hatás ellenére nagyon eltérő szerepet játszik. A Tesamorelin egyértelműen fölényben van a klinikai érettség, a szabályozási státusz és a bizonyítékok mennyisége tekintetében: FDA által engedélyezett, és két nagy III. fázisú vizsgálat támasztja alá egy meghatározott indikációban 4, 5. A CJC-1295 (No DAC) rugalmas kutatási eszközként erős a pulzatilis GHRH-kérdésekben és a kombinációs megközelítésekben, hátránya azonban, hogy a saját humán adatai nagyon szűkösek 1. Akinek a lehető legerősebb bizonyítékokra és engedélyezett státuszra van szüksége, a Tesamorelint választja; aki pulzatilis GH-mechanizmusokat modellez, a CJC-1295 (No DAC)-hoz nyúl. A döntés tehát kontextusfüggő.
A Tesamorelin egyértelműen nyer az engedélyezés és a bizonyítékok terén, de egy konkrét indikációra (HIV-lipodystrophia) szabott. A CJC-1295 (No DAC) a pulzatilis GHRH-kutatás és a kombinációs modellek szempontjából továbbra is releváns, a szűkös humán adatok ellenére. Mivel egyik peptid sem múlja felül a másikat valamennyi kutatási kérdésben, az eredmény kontextusfüggő, és nem dönthető el általánosságban.
