Pinealon a kutatásban: mit mutatnak az EDR-vizsgálatok?
Dr. Sieglinde Klaus
Tudományos szerkesztés · Bergdorf Bioscience

Tartalomjegyzék
- 01Mi a Pinealon, és milyen hatásokat vizsgálnak az EDR-kutatások?
- 02Mit mutatott a humán indukált neuronokon végzett vizsgálat?
- 03Mi változott a dendriteken az 5xFAD-modellben?
- 04Mit mutatott a prenatális hyperhomociszteinémia-modell?
- 05Hogyan hat az EDR az oxidatív stresszre és a sejthalálra?
- 06Milyen molekuláris eredmények támasztják alá a génszabályozási hipotézist?
- 07Mit mutattak az idős patkányok hipoxia és enyhe hipotermia alatt?
- 08Milyen humán vizsgálati eredmények ismertek a Pinealonról?
- 09Miben különbözik a Pinealon a rokon rövid peptidektől?
- 10Mit lehet a vizsgálatokból levezetni, és hogyan értékelhető az anyag?
- 11Milyen kérdéseket tesznek fel gyakran a Pinealonról?
- Milyen hatást mutatnak az EDR-vizsgálatok?
- Antioxidáns a Pinealon?
- Vannak humán vizsgálatok a Pinealonnal?
- A dendritek szaporodása bizonyítja a neuroprotektív hatást?
- Hol találom a kutatási anyagot?
- 12Mely eredeti közleményekre épül a cikk?
A Pinealon peptid szintetikus tripeptid, amely glutaminsavból, aszparaginsavból és argininból áll, szekvenciája Glu-Asp-Arg, azaz EDR. A Pinealon-kutatás legbeszédesebb eredményei: az idősebb donorok bőrfibroblasztjaiból származó humán idegsejtek EDR hatására 28 százalékkal több primer nyúlványt és 46 százalékkal nagyobb összhosszt mutattak. Az 5xFAD-egérmodellben nőtt a dendrittüskék sűrűsége. Metioninnal terhelt patkányok utódai korábban találták meg a platformot a vízi labirintusban, és hipoxiamodellekben az EDR módosította a kaszpáz-3-at és a citokineket. Ehhez négy humánbeszámoló járul, köztük 150 hivatásos gépjárművezetővel és 110 beteggel végzett vizsgálatok. Az adatok sejtkultúrákból, állatokból és humán sejtekből származnak. Pinealon mint EDR-kutatási peptid
A legfontosabb eredmények áttekintése:
- Humán indukált neuronok (2024): 28 százalékkal több primer nyúlvány (p=0,0208) és 46 százalékkal nagyobb teljes dendrithossz (p=0,0332) tíz nap EDR után.
- 5xFAD-egérmodell (2021): a dendrittüske-sűrűség a CA1-neuronokon 11,31-ről 12,64-re nőtt (p=0,039); az LTP nem változott szignifikánsan.
- Prenatális hyperhomociszteinémia utáni patkányutódok (2012): keresési idő az első próbában 137 másodperc a 170 helyett (p<0,05); az ötödik próbában már nem volt csoportkülönbség.
- Sejt- és molekuláris vizsgálatok (2008 és 2019 között): az EDR DNS-hez kötődött, módosította a ROS- és sejthalál-markereket, és serotoninexpressziót stimulált öregedő kortikális sejtkultúrákban.
- Humánbeszámolók (2012 és 2016 között): négy megfigyelés, köztük 150 hivatásos gépjárművezető és 110 beteg; több a Pinealon és a Vesugen kombinációját vizsgálta, nem volt izolált, placebokontrollált EDR-vizsgálat.
Mi a Pinealon, és milyen hatásokat vizsgálnak az EDR-kutatások?
A kísérletes közleményekben a Pinealon a Glu-Asp-Arg tripeptidet jelöli. Az E, a D és az R a glutaminsav, az aszparaginsav és az arginin egybetűs szimbóluma; az EDR a szekvencia rövidítése. A 28, EDR-specifikus adatokat tartalmazó eredeti közlemény a ROS-t, a sejthalált, a DNS-kötődést, a serotoninexpressziót, a neurithosszt, a dendrittüskéket, az LTP-t, az úszási időket, a kaszpáz-3-at, a citokineket és a biológiai életkor paramétereit méri. A rövid meghatározás és a besorolás a Pinealon-lexikonban található.
A szintek elkülönülnek: egy sejtes vizsgálat más kérdésre válaszol, mint egy vízi labirintus, a dendrittüske-sűrűség pedig nem memóriateszt. Az alábbi lista a végpontokat és a modelleket rendezi:
- Sejtstressz, sejthalál és proliferáció: ROS, propidium-jodid, ERK1/2, sejtciklus, Ki-67 és p53 sejt- és szövetkultúrákban.
- Neuritmorfológia: primer nyúlványok és a dendritek teljes hossza humán, fibroblasztokból átprogramozott kortikális neuronokban.
- Szinaptikus szerkezet és funkció: dendrittüske-sűrűség és LTP 5xFAD-egerek hippocampus-szeleteiben.
- Viselkedés és ex vivo oxidatív stressz: Morris-féle vízi labirintus és izolált kisagyi neuronok metioninnal terhelt patkányok utódaiban, valamint tanulási tesztek fiatal és idős patkányokban.
- Hipoxia és neurokémia: adrenerg mediátorok, szerotonin, citokinek és kaszpáz-3 hipoxia, hipotermia vagy carotis-okklúzió alatt vizsgált patkányokban.
- Humán paraméterek: biológiai életkor paraméterei, adaptáció, kemilumineszcencia és CD34-pozitív vérsejtek négy megfigyelésben.
A Pinealon nem azonos az Epitalonnal, a Vesugennel, a Pineaminnal vagy a Cortexinnel. Az Epitalont a szakirodalom AEDG-ként, a Vesugent KED-ként jelöli, mindkettő más szekvenciával rendelkezik. A Pineamin pinealis peptidkészítmény, a Cortexin szarvasmarha-agykéregből származó készítmény. Egy Jiuzaóhoz kapcsolódó DREL-találat a PubMeden szintén más anyagra vonatkozik. Aki az egyik készítmény adatait egy másikra viszi át, elveszíti a kapcsolatot a vizsgált anyaggal.
Mit mutatott a humán indukált neuronokon végzett vizsgálat?
2024-ben az EDR 28 százalékkal növelte humán kortikális neuronok primer nyúlványait, és 46 százalékkal a dendritek teljes hosszát. Kraskovskaya és munkatársai olyan sejtekkel dolgoztak, amelyeket három női donor bőrfibroblasztjaiból (61, 66, 68 év) programoztak közvetlenül neuronokká. Az expozíció napi 10 mikrogramm per milliliter volt tíz napon át, a neuronális differenciálódás után. Az értékelés MAP2-vel festett konfokális felvételeken, NeuronStudio segítségével történt. Kraskovskaya et al., 2024
A primer nyúlványok 4,59±0,3-ról 5,87±0,5-re nőttek (p=0,0208), a dendritek teljes hossza 46 százalékkal (p=0,0332) nőtt. Az EDR-t, a KED-t és az AEDG-t kezeletlen sejtekhez hasonlítva külön vizsgálták. Az AEDG (+34 százalék, p=0,0046) és a KED (+32 százalék, p=0,0093) a primer nyúlványok esetében erősebbnek bizonyultak az EDR-nél.

Nem minden mérés volt pozitív ebben a vizsgálatban. A DNS-károsodás markere, a 8-OHdG/DAPI számszerűen 0,40±0,04-ről 0,31±0,03-ra csökkent, de p=0,0566 mellett nem érte el a statisztikai szignifikanciát. A szerzők egyes helyeken szignifikánsnak nevezik a csökkenést; a p-érték ezt nem támasztja alá. Ez tendencia, nem bizonyított DNS-védelem. A mitokondrium- és lizoszómaaktivitás, valamint a sejtöregedési markerek, a p16 és a Lamin B1 szintén nem változtak szignifikánsan. Kraskovskaya et al., 2024
Más sejt- és szövetmodellek mutatják, mennyire függ az eredmény az életkortól és a szövettől. Fiatal patkányok organotipikus bőrexplantátumaiban a T-33 tripeptid, azaz a Glu-Asp-Arg, serkentette a proliferációt; idős patkányok explantátumaiban ez a hatás nem volt kifejezett, ott a T-38, azaz a Lys-Glu-Asp hatott. A proliferáció a csökkent apoptózison keresztül nőtt, p53 mérésével. Voicekhovskaya et al., 2012 Egy organotipikus pinealis tenyészetben az AEDG és a KED stimulálta a Ki-67 proliferációs markert; az EDR sem a Ki-67-re, sem az AIF apoptózismarkerre nem hatott. Khavinson et al., 2011
Mi változott a dendriteken az 5xFAD-modellben?
Az 5xFAD-egérmodellben az EDR a CA1-neuronok teljes dendrittüske-sűrűségét 11,31±0,36-ról 12,64±0,31-re növelte 10 mikrométer dendritenként (p=0,039). Az elektrofiziológiai hosszú távú potenciáció (LTP) ezzel szemben nem változott szignifikánsan. Khavinson és munkatársai 5xFAD és 5xFAD-M egereket kezeltek két hónapon át intraperitoneálisan EDR-rel vagy KED-del. Csoportonként tíz állatot vizsgáltak, nemenként ötöt. Hippokampális szeleteken elektrofiziológiai LTP-mérést és a CA1-tüskék konfokális morfometriáját végezték; a dózis napi 400 mikrogramm per kilogramm volt. Khavinson et al., 2021 Két további tüskemodell kiegészíti a képet: egy Aβ-szinaptotoxicitási tenyészetben az EDR 200 ng/ml mellett 71 százalékkal növelte a gomba alakú tüskék számát, a KED pedig 20 százalékkal. Kraskovskaya et al., 2017 A YAC128 Huntington-modellben a tüskesűrűség 8,4±0,7-ről 5,5±0,4-re csökkent 10 mikrométerenként (−34 százalék); az EDR 200 ng/ml mellett a vad típus szintjére emelte, statisztikai szignifikancia nélkül. Khavinson et al., 2017
A kombináció tanulságos: egy strukturális mérés javult, egy funkcionális nem. A több dendrittüske nem jelent automatikusan erősebb szinaptikus átvitelt. Megfordítva, a változatlan LTP nem zárja ki a strukturális hatást. Aki pusztán a sűrűségből következtet jobb kognícióra, éppen azt a lépést hagyja ki, amelyet a vizsgálat nyitva hagy.
Az in silico elemzés hipotézist ad, nem a génszabályozás mérését. A dendrittüske-formák alcsoportjaiban a szövegben szereplő százalékértékek nem teljesen konzisztensek; a besoroláshoz a robusztus összsűrűség és az egyértelmű LTP-nullaeredmény a jobb alap.
2025-ben kijavították a közlemény 5. és 8. ábratábláját. Ezek eredetileg azonosak voltak, de eltérő felirattal szerepeltek. A szerzők szerint a következtetések változatlanok maradnak. Ez képi korrekció, nem a vizsgálat visszavonása. 2025-ös korrekció
Mit mutatott a prenatális hyperhomociszteinémia-modell?
2012-ben a metioninnal terhelt anyák utódai a második edzésnapon korábban találták meg a platformot, ha maternális Pinealont kaptak: 137 másodperc alatt, 170 helyett (p<0,05). A kontrollcsoportnak 112 másodpercre volt szüksége. Az ötödik tanulási próbában eltűnt a csoportkülönbség. Arutjunyan és munkatársai a metioninterhelést megelőző öt napon adtak 10 µg/kg Pinealont i.p.; csoportonként hat almot és 23 fiatal állatot vizsgáltak a Morris-féle vízi labirintusban. A viselkedésteszteket 45 napos korban végezték, a kisagyi neuronok 10 napos utódokból származtak. Arutjunyan et al., 2012
A vizsgálat második része az oxidatív stresszről szól. Egy további H2O2-terhelés után a propidium-jodid-pozitív sejtek aránya 7,0±0,9 százalék volt 17,7±2,1 százalék helyett, a DCF-fluoreszcencia, az oxidatív stressz indikátora pedig 108,6±4,1 volt 158,7±3,8 helyett (mindkettőnél p<0,05). A bazális DCF-jel ezzel szemben nem különbözött lényegesen (54,2 a 51,6-tal szemben). A pozitív eredmény a hozzáadott ingerre adott válaszra vonatkozik, nem a nyugalmi értékre.

Két korlát: egyrészt a homocisztein a plazmában emelkedett maradt. A Pinealon ebben a modellben nem a kiváltó okot változtatta meg, hanem a következmények egy részét. Másrészt az úszási sebesség a keresési idő lehetséges zavaró tényezője; az úszásviselkedés különbsége tanulási deficitet utánozhat vagy erősíthet. A korai próbák előnyt mutatnak a platform megtalálásában, az ötödik próba már nem. Ez a minta gyorsabb korai adaptációra utal, nem tartósan jobb tanulási teljesítményre.
Egy második hipoxiakísérlet kiegészíti ezt az eredményt. Hipobár hipoxia modelljében a Pinealon négy rövid peptid közül a legerősebb antihypoxiás hatást mutatta. A szerzők ezt kevésbé a ROS-emelkedés közvetlen gátlásának, inkább a szervezet saját antioxidáns rendszereinek stimulálásának és az NMDA-excitotoxicitás lehetséges korlátozásának tulajdonítják. Kozina, 2008 Metioninnal terhelt nőstény patkányokban a Pinealon emellett korrigálta a noradrenalin megzavart napi ritmusát a mediális preoptikus hipotalamuszban. Korenevskii et al., 2014
Hogyan hat az EDR az oxidatív stresszre és a sejthalálra?
A sejtvizsgálatok nem mutatnak egységes antioxidánsképet: az EDR az egyik modellben korlátozta a ROS-t és a nekrotikus sejthalált, egy másikban növelte az intracelluláris ROS-szintet, de csökkentette az elhalt neuronok arányát. A 2011-es közlemény a Pinealont kisagyi granuláris sejtekben, neutrofilekben és PC12-sejtekben vizsgálta oxidatív stressz alatt. Mérték a reaktív oxigénfajták felhalmozódását, a propidium-jodidot mint a nekrotikus sejthalál markerét, az ERK1/2-aktiváció időbeli lefolyását és a sejtciklus-eloszlást. A Pinealon koncentrációfüggően korlátozta a ROS-t és a nekrotikus sejthalált. Az ERK1/2-aktiváció késleltetve indult. A sejtciklus-változások olyan koncentrációk mellett is fennmaradtak, amelyeknél a ROS- és sejthalál-hatások már telítődtek. Khavinson et al., 2011
Az időbeli elkülönülés legalább két folyamatra utal: egy nem specifikus stresszválasz esetén a ROS-csökkenés, a sejthalál elleni védelem és az ERK1/2-aktiváció egyszerre telítődne; a sejtciklus-hatás azonban tovább növekszik. Ez azonban nem bizonyít DNS-mechanizmust; a genomikai magyarázat a leletekből származó levezetés, nem közvetlenül mért célstruktúra.
A második, 2008-as közlemény megkérdőjelezi a tiszta antioxidáns képét. A Pinealon, a Vesugen, a Vilon és az Epitalon in vitro nem mutattak közvetlen antioxidáns aktivitást. Korlátozták azonban a humán lipoproteinek lipidperoxidációját, feltehetően szerkezetük megváltoztatásával, és növelték a vörösvérsejtek stabilitását az ozmotikus hemolízissel szemben. Ugyanakkor nőtt a stacionárius intracelluláris ROS-szint, miközben a neuronális populációban az elhalt sejtek aránya csökkent; az Epitalon kivétel volt. Kozina et al., 2008
A Pinealon nem klasszikus antioxidáns. Az adatok a stressz- és túlélési utak modulációjára utalnak; emelt ROS-szint sejtkultúrában adaptációs jel lehet. Ez magyarázza az ellentétes ROS-eredményeket. A vizsgálat csak absztrakt formájában hozzáférhető; a koncentrációk és a sejtek eredete abból nem ellenőrizhető.
Milyen molekuláris eredmények támasztják alá a génszabályozási hipotézist?
Három független módszer támasztja alá az EDR és a DNS közvetlen kölcsönhatását: a HeLa-sejtekben megfigyelt magi lokalizáció, a nagy barázdához való fizikai kötődés és a szerotoninszintézisre vonatkozó dokkolási modell. Ez nem bizonyítja a gének szabályozását az élő agyban. Fedoreyeva és munkatársai FITC-vel jelölték az EDR-t, és a fluoreszcenciát a HeLa-sejtek sejtmagjában is megtalálták. A jelöletlen peptidek a szekvenciától és a metilációtól függően oltották ki az oligonukleotidok fluoreszcenciáját; a Pinealon esetében a szerzők a CAG-tartalmú szekvenciák preferenciáját írják le. Fedoreyeva et al., 2011
A 2019-es biofizika egy lépéssel tovább megy. Silanteva és munkatársai spektroszkópiával, NMR-rel, viszkozimetriával és molekuláris dinamikával vizsgálták az EDR és a DNS kölcsönhatását. Eszerint az EDR részben behatol a DNS nagy barázdájába, és elsősorban a guanin N7 és O6 atomjaira hat. A magnéziumionok elősegítik a kötődést azzal, hogy árnyékolják a DNS negatív töltésű foszfátcsoportjait; ez a hatás sós oldatban is fennmarad. Silanteva et al., 2019
A közlemény a Szentpétervári Állami Egyetem független fizikai kutatócsoportjából származik, nem a gerontológiai hálózatból. Fizikai kötődést mutat, nem biológiai következményt. Nyitva marad, hogy fiziológiás körülmények között létrejön-e a sejtmagban, és mely gének érintettek. Egy harmadik kötődési vizsgálat a FITC-vel jelölt búzahisztonokhoz való szekvenciaspecifikus kötődést mutatta. Fedoreyeva et al., 2013 Egy 26 rövid peptidet összehasonlító in silico elemzésben az EDR-nek volt a legjobb ICM-pontszáma a LAT1-en (−45,32). Khavinson et al., 2023
Egy harmadik elem a szerotoninhoz kapcsolódik. Agykérgi sejtek öregedő kultúráiban az EDR és a KED stimulálta a szerotonin expresszióját. Molekuláris dokkolással a szerzők komplementer CCTGCC-szekvenciát találtak az 5-triptofán-hidroxiláz génjében, amely a szerotoninszintézis kulcsenzime. Az eredményt a szerotoninszintézis epigenetikai szabályozásaként és neuro- és geroprotektív aktivitás jelzéseként értelmezik. Khavinson et al., 2014
A sejtkultúra és a dokkolás két szint marad: a fokozott szerotoninexpresszió nem helyettesíti az élő állatban végzett mérést. A kötődés és a hatás között felszívódás, eloszlás, célhelyi koncentráció, kromatinkötődés és transzkripciós változás áll; e lépések egyikét sem mérték teljesen a Pinealon esetében az agyban.
Mit mutattak az idős patkányok hipoxia és enyhe hipotermia alatt?
Hipoxia- és hipotermiamodellekben a Pinealon neurotranszmittereket, citokineket és kaszpáz-3-at változtat; az eredmények pozitívak, de vegyesek. 18 hónapos patkányokban a Pinealon és a Cortexin növelte az adrenerg mediátorokat akut hipobár hipoxia alatt; enyhe hipotermia alatt a szerotonin szintje emelkedett a kéregben. A Cortexin erősebben hatott a szabadgyök-folyamatokra és a kaszpáz-3-ra, mint a Pinealon. Mendzheritsky és munkatársai a két készítményt terheléses modellben hasonlították össze, nem memóriatesztben. Mendzheritsky et al., 2015 Metabolikus modellekben a Pinealon befolyásolta a Grin1, a Grin2b és a Grin2d expresszióját diabéteszes patkányokban; a 100 ng/kg bizonyult a legkedvezőbbnek. Karantysh et al., 2020 Egy konferenciaközlemény hasonló előnyöket jelent a SOD1, a GPX4 és a GSR esetében. Fomenko et al., 2020
Egy követő közlemény idős patkányokat vizsgált akut hipoxiás hipoxia alatt. A Pinealont a neuroinflammációs válaszok csökkenésével és a neurogenézis támogatásával hozták összefüggésbe; a Cortexin csökkentette az apoptotikus aktivitást, de az interleukin-6 emelkedett maradt. A szerzők a Pinealon-eredményeket egy referenciaszinthez való közelítésként írják le. Mendzheritsky et al., 2014 Egy harmadik közlemény fiatal és idős állatokat hasonlított össze: hipoxia alatt a Pinealon a Morris-labirintusban jobban javította a tanulási teljesítményt fiatal és idős patkányokban, mint a Cortexin, amit a kaszpáz-3-aktivitás regionális változásai kísértek a kéregben és az agytörzsben. Mendzheritsky et al., 2013
Egy negyedik kísérlet a határokat mutatja. Carotis-okklúzió előtt a Pinealon javította idős patkányok túlélési arányát. A viselkedési paraméterek vegyesek voltak, és a kaszpáz-3-aktivitás mérsékelten emelkedett, mind a sham-műtött állatokban, mind az okklúziós modellben. Mendzheritsky et al., 2011 A kaszpáz-3 nem egyértelmű védőmarker: régiótól függően emelkedik vagy csökken az aktivitás; egyetlen érték nem bizonyít neuroprotekciót.
Összességében a Pinealon neurotranszmittereket, citokineket és apoptotikus markereket tol el. Az absztraktokból hiányoznak a hatásméretek, a csoportméreteket nem közlik következetesen, és több közlemény ugyanabból a csoportból származik. Az idős patkányokon megfigyelt pozitív tanulási eredmény mégis túlmutat a sejtkultúrán.
Milyen humán vizsgálati eredmények ismertek a Pinealonról?
Négy, 2012 és 2016 közötti humánbeszámoló vizsgált Pinealont tartalmazó készítményeket hivatásos gépjárművezetőkben, mozdonybrigádok munkatársaiban és idős betegekben. Kedvezőbb adaptációs és életkorparaméterekről számolnak be, de az EDR-t nem izolálják. A legnagyobb vizsgálat 150 férfi hivatásos gépjárművezetőt és 150 férfi fémművest tartalmazott összehasonlító csoportként. A vezetőknél a foglalkozással összefüggő, instabil pszichés alkalmazkodási minták és borderline zavarok domináltak. A bioreguláló peptidek alkalmazása javította a pszichoemocionális indexeket és a stressztűrő képességet, valamint csökkentette a foglalkozással összefüggő borderline zavarok kockázatát (p<0,001 és 0,05 között). A legjobb hatás több citogén együttes adásakor jelentkezett, különösen a Pinealon és a Vesugen kombinációjában. Bashkireva és Artamonova, 2012
A második nagyobb közlemény 110 különböző korcsoportba tartozó személyt vizsgált, és több geroprotektív eljárást hasonlított össze: száraz szén-dioxid-fürdőket, hiperbár oxigenizációt, terápiás masszázst, valamint Vesugent és Pinealont tartalmazó oligopeptid-készítményeket. A biológiai életkor paramétereire a két oligopeptid-komplex együttes alkalmazása fejtette ki a legerősebb pozitív hatást. A masszázs és az oligopeptidek voltak a legbiztonságosabbak a biokémiai és immunológiai paraméterek szempontjából; a szén-dioxid-fürdőknek és a hiperbár oxigenizációnak korlátai és ellenjavallatai voltak. Myakotnykh et al., 2016
A két kisebb beszámoló kiegészíti a képet. Nazimko és munkatársai mozdonybrigádok munkatársait írták le, akik két héten át Pinealonként jelölt orális kapszulakészítményt kaptak; kedvezőbb biológiai életkor- és adaptív reakcióparaméterekről számoltak be, a csoportméretre, a randomizációra vagy a kontrollra vonatkozó adatok nélkül. Nazimko et al., 2012 Meshchaninov és munkatársai 41 és 83 év közötti személyeket vizsgáltak krónikus polimorbiditással és remisszióban lévő organikus agyszindrómával. A biológiai életkor paraméterei kedvezőbbek voltak, erősebben a Vesugen esetében; egyidejűleg prooxidatív aktivitás és kevesebb CD34-pozitív vérsejt mutatkozott. Az absztrakt 32 személyt említ, de 18 férfit és 12 nőt sorol fel. Meshchaninov et al., 2015
A négy közlemény korlátozott erejű humán megfigyelés; egyik sem ír le placebokontrollált, kizárólag Pinealonnal végzett adást. A hatásméreteket, a randomizációt és a beadott anyag azonosságát az absztraktok nem dokumentálják következetesen. A CD34-csökkenés figyelemre méltó laboratóriumi lelet; egy absztrakt alapján nem bizonyít klinikailag igazolt csontvelő-toxicitást. Egy főemlősbeszámoló és egy preprint egészíti ki a képet: két rhesusmajomban a Pinealon rövidítette a tanulási és reakcióidőt; Kuznetsova et al., 2019 egy preprint, amelyben csoportonként öt egér szerepelt, nem szignifikáns tendenciát talált a jobb munkamemóriára. Marín-Jerez et al., 2026
A ClinicalTrials.gov 2026. október 25-én a „Pinealon” és az „EDR peptide” kifejezésre nem talált megfelelő regisztrált intervenciót. A „Glu-Asp-Arg” keresése egy tárgytól idegen találatot adott aminosavkeverékekre. A névkeresés nem bizonyítja, hogy nem létezik humán kutatás; azt viszont mutatja, hogy ebben az adatállapotban nem található regisztrált, kontrollált EDR-vizsgálat.
Miben különbözik a Pinealon a rokon rövid peptidektől?
A Pinealon a Glu-Asp-Arg tripeptid. A rokon készítmények szekvenciájukban, hosszukban vagy eredetükben különböznek; ez dönti el, mely vizsgálatok tartoznak az anyaghoz. Már egyetlen más aminosav is megváltoztatja a töltést, a kötődési viselkedést és a stabilitást. Az alábbi lista a legfontosabb elhatárolásokat rendezi:
- Pinealon (EDR): Glu-Asp-Arg, három aminosav; az itt értékelt sejt-, állat- és humánbeszámolók tárgya.
- Epitalon/Epithalon (AEDG): Ala-Glu-Asp-Gly, egy tetrapeptid; saját vizsgálati alap, nem tévesztendő össze az EDR-rel.
- Vesugen (KED): Lys-Glu-Asp, egy másik tripeptid; több humán közleményben külön szerepel.
- Pineamin: pinealis peptidkészítmény, nem izolált EDR; e készítmény klinikai adatai nem a Pinealonhoz tartoznak.
- Cortexin: szarvasmarha-agykéregből származó polipeptidkészítmény; a patkánykísérletekben az összehasonlító készítmény, nem EDR-formuláció.
- DREL: egy másik peptid a Jiuzaóból; egy PubMed-találat, nem Pinealon-adatkészlet.
- DSIP: egy másik rövid peptid saját kutatási kérdéssel; a fogalmi elhatárolást a DSIP-útmutató mutatja be.
A besoroláshoz a szekvencia számít, nem a közös tárgyalás. A 2021-es és a 2024-es közlemény külön vizsgálta az EDR-t, a KED-t és az AEDG-t; ez jó példa arra, hogyan lehet a rokon peptideket tisztán elkülöníteni. Hasonló hosszból nem következik közös hatás, és a közös tárgyalásból nem következik az adatok átvihetősége.
Mit lehet a vizsgálatokból levezetni, és hogyan értékelhető az anyag?
A Pinealon hatása a modelleken át következetes irányt mutat: az EDR kísérleti stressz alatt korlátozza a sejthalált, elősegíti a neuronális nyúlványok kialakulását, egy Alzheimer-egérmodellben növeli a dendrittüske-sűrűséget, és DNS-hez kötődik. A funkcionális humán szint hiányzik. Ez a megfogalmazás szándékosan pozitív és egyben pontos: a preklinikai eredmények következetesek, de nem jelentenek hatásbizonyítékot emberben.
Három pont fontos: a közlemények nagy része a Khavinson és Mendzheritsky körüli szentpétervári hálózatból származik; a 2019-es DNS-biofizika mögött független fizikai csoport áll. Független ismétlések hiányoznak. A csoportok kicsik, több közlemény csak absztraktként hozzáférhető, és hiányoznak a felszívódásra, eloszlásra és agyi expozícióra vonatkozó adatok.
Kutatási anyagként a Pinealont 10 mg-os termékként, üvegcse-kiszerelésben kínálják. A vizsgálati készítmények nem azonosak automatikusan ezzel az anyaggal; a tétel, a tisztaság és a formuláció külön változók. A tárolásra vagy a feloldásra vonatkozó adatok az itt értékelt vizsgálatokból nem vezethetők le. Kizárólag a tömeg és a térfogat átváltásához áll rendelkezésre a Pinealon-kalkulátor; ehhez nem kapcsolódik adagolási előírás. A termékadatok és kiszerelések a kínált anyagot írják le.
A következő lépés egy független replikáció lenne előre rögzített végpontokkal, dózis-hatás görbével humán neuronokban és funkcionális végpontú, kontrollált humánvizsgálattal. Addig a Pinealon preklinikailag vizsgált peptid marad, konkrét morfológiai jellel és nyitott klinikai kérdéssel.
Milyen kérdéseket tesznek fel gyakran a Pinealonról?
Milyen hatást mutatnak az EDR-vizsgálatok?
A vizsgálatok kevesebb oxidatív stresszről számolnak be sejtmodellekben, több nyúlványról humán indukált neuronokban, nagyobb dendrittüske-sűrűségről az 5xFAD-modellben és kedvezőbb tanulási értékekről hipoxiamodellekben. Funkcionális előny emberben ezzel nem bizonyított.
Antioxidáns a Pinealon?
Nem klasszikus értelemben. Az egyik sejtmodellben az EDR korlátozta a ROS-t és a nekrotikus sejthalált; egy másikban növelte az intracelluláris ROS-szintet, miközben csökkentette az elhalt neuronok arányát. Az adatok a stressz- és túlélési utak modulációjára utalnak, nem a szabad gyökök egyszerű megkötésére.
Vannak humán vizsgálatok a Pinealonnal?
Igen, négy humánbeszámoló 2012 és 2016 között, köztük 150 hivatásos gépjárművezető és 110 beteg. Több a Pinealon és a Vesugen kombinációját vizsgálta. Izolált EDR-rel végzett, placebokontrollált vizsgálat nem található.
A dendritek szaporodása bizonyítja a neuroprotektív hatást?
Nem. Az eredmények humán sejtekből, tenyészetben és egérmodellekből származnak. Strukturális hatást mutatnak a neuronális nyúlványokra, nem védelmet valamely emberi betegség ellen. A neuroprotekcióhoz funkcionális végpontú, kontrollált vizsgálatokra lenne szükség.
Hol találom a kutatási anyagot?
A Pinealon termékoldal a kínált 10 mg-os anyagot és a kiszereléseket írja le. A tudományos értékeléshez az alább hivatkozott eredeti közlemények a mérvadók; a termékoldal nem vizsgálat.
Mely eredeti közleményekre épül a cikk?
- Kozina LS, Arutiunian AV, Stvolinskiĭ SL, Khavinson VKh (2008). Biological activity of regulatory peptides in model experiments in vitro. Advances in Gerontology 21(1):68-73. PubMed
- Kozina LS (2008). Investigation of antihypoxic properties of short peptides. Advances in Gerontology 21(1):61-67. PubMed
- Khavinson VK, Ribakova NO, Kulebiakin KA et al. (2011). Pinealon increases cell viability by suppression of free radical levels and activating proliferative processes. Rejuvenation Research 14(5):535-541. DOI
- Fedoreyeva LI, Kireev II, Khavinson VK, Vanyushin BF (2011). Penetration of short fluorescence-labeled peptides into the nucleus in HeLa cells and in vitro specific interaction of the peptides with deoxyribooligonucleotides and DNA. Biochemistry (Moscow) 76(11):1210-1219. DOI
- Khavinson VKh, Linkova NS, Chalisova NI, Dudkov AV, Koncevaya EA (2011). Effect of short peptides on expression of signaling molecules in organotypic pineal cell culture. Bulletin of Experimental Biology and Medicine 152(1):138-141. DOI
- Mendzheritskiĭ AM, Karantysh GV, Ivonina KO (2011). Effects of introduction of short peptides before carotid artery occlusion on behaviour and caspase-3 activity in the brain of old rats. Advances in Gerontology 24(1):74-79. PubMed
- Voicekhovskaya MA, Chalisova NI, Kontsevaya EA, Ryzhak GA (2012). Effect of bioregulatory tripeptides on the culture of skin cells from young and old rats. Bulletin of Experimental Biology and Medicine 152(3):357-359. DOI
- Arutjunyan AV, Kozina LS, Stvolinskiy SL et al. (2012). Pinealon protects the rat offspring from prenatal hyperhomocysteinemia. International Journal of Clinical and Experimental Medicine 5(2):179-185. PMC
- Nazimko EV, Morgul EV, Petrova IV et al. (2012). Analysis of some parameters of biological age and adaptation possibilities of workers of locomotive brigades. Advances in Gerontology 25(1):57-62. PubMed
- Bashkireva AS, Artamonova VG (2012). The peptide correction of neurotic disorders among professional truck-drivers. Advances in Gerontology 25(4):718-728. PubMed
- Fedoreyeva LI, Smirnova TA, Kolomijtseva GY, Khavinson VKh (2013). Interaction of short peptides with FITC-labeled wheat histones and their complexes with deoxyribooligonucleotides. Biochemistry (Moscow) 78(2):166-175. DOI
- Mendzheritski AM, Karantysh GV, Abramchuk VA, Ryzhak GA (2013). Effect of peptide geroprotectors on the navigation system learning and caspase-3 in brain structures in rats of different age. Advances in Gerontology 26(2):252-257. PubMed
- Khavinson VKh, Linkova NS, Tarnovskaya SI et al. (2014). Short peptides stimulate serotonin expression in cells of brain cortex. Bulletin of Experimental Biology and Medicine 157(1):77-80. DOI
- Korenevskii AV, Arutyunyan AV, Milyutina NP, Zaloznyaya IV (2014). Pinealon corrects hyperhomocysteinemia-induced disturbances of the diurnal dynamics of hypothalamic norepinephrine content in female rats. Neurochemical Journal 8:205-207. DOI
- Mendzheritskiĭ AM, Karantysh GV, Ryzhak GA, Dem'ianenko SV (2014). Regulation of content of cytokines in blood serum and of caspase-3 activity in brains of old rats in model of sharp hypoxic hypoxia with Cortexin and Pinealon. Advances in Gerontology 27(1):94-97. PubMed
- Mendzheritsky AM, Karantysh GV, Ryzhak AP, Prokofiev VN (2015). Pinealon and Cortexin influence on behavior and neurochemical processes in 18-month aged rats within hypoxia and hypothermia. Advances in Gerontology 28(3):532-539. PubMed
- Meshchaninov VN, Tkachenko EI, Zharkov SV et al. (2015). Effect of synthetic peptides on aging of patients with chronic polymorbidity and organic brain syndrome of the central nervous system in remission. Advances in Gerontology 28(1):62-67. PubMed
- Myakotnykh VS, Torgashov MN, Egorin KV et al. (2016). Comparative analysis of different methods of geroprotective. Advances in Gerontology 29(4):594-601. PubMed
- Kraskovskaya NA, Kukanova EO, Lin'kova NS, Popugaeva EA (2017). Tripeptides Restore the Number of Neuronal Spines under Conditions of In Vitro Modeled Alzheimer's Disease. Bulletin of Experimental Biology and Medicine 163(4):550-553. DOI
- Khavinson VK, Linkova NS, Kukanova EO et al. (2017). Neuroprotective Effect of EDR Peptide in Mouse Model of Huntington's Disease. Journal of Neurology and Neuroscience 8:1. DOI
- Silanteva IA, Komolkin AV, Morozova EA, Vorontsov-Velyaminov PN, Kasyanenko NA (2019). Role of Mono- and Divalent Ions in Peptide Glu-Asp-Arg-DNA Interaction. Journal of Physical Chemistry B 123(9):1896-1902. DOI
- Kuznetsova et al. (2019). The influence of the Pinealon tripeptide on the rehabilitation of cognitive functions in the aging process using the example of rhesus monkeys (Macaca mulatta). Moscow University Anthropology Bulletin 2019(1):62-73. DOI
- Karantysh GV, Fomenko EV, Menzheritskii AM, Prokof'ev VN (2020). Effect of Pinealon on Learning and Expression of NMDA Receptor Subunit Genes in the Hippocampus of Rats with Experimental Diabetes. Neurochemical Journal 14:314-320. DOI
- Fomenko EV, Menzheritsky AM, Karantysh GV et al. (2020). Influence of Pinealon on expression of genes of pro- and antioxidant enzymes and free radical processes in rats in the model of sugar diabetes. Interagro-Tagungsband 2:232-234. DOI
- Khavinson VK, Ilina AR, Kraskovskaya NA et al. (2021). Neuroprotective Effects of Tripeptides: Epigenetic Regulators in Mouse Model of Alzheimer’s Disease. Pharmaceuticals 14(6):515. DOI
- Khavinson VK, Linkova NS, Rudskoy AI, Petukhov MG (2023). Feasibility of Transport of 26 Biologically Active Ultrashort Peptides via LAT and PEPT Family Transporters. Biomolecules 13(3):552. DOI
- Kraskovskaya NA, Linkova NS, Sakhenberg EI et al. (2024). Short Peptides Protect Fibroblast-Derived Induced Neurons from Age-Related Changes. International Journal of Molecular Sciences 25(21):11363. DOI
- Khavinson VK, Ilina AR, Kraskovskaya NA et al. (2025). Correction: Neuroprotective Effects of Tripeptides: Epigenetic Regulators in Mouse Model of Alzheimer’s Disease. Pharmaceuticals 18(1):111. DOI
- Marín-Jerez et al. (2026). Short-Term Performance Assay Identifies Functional Benefits and Early Toxicity of Longevity Interventions in Mice. Research Square Preprint. DOI
Kizárólag kutatási célokra. Nem emberi fogyasztásra szánt. Tudományos szerkesztés: Dr. Sieglinde Klaus
Hivatkozások
- https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/18546826/
- Kozina LS. Investigation of antihypoxic properties of short peptides]. Advances in gerontology = Uspekhi gerontologii. 2008.PMID
- Khavinson V., et al. Pinealon Increases Cell Viability by Suppression of Free Radical Levels and Activating Proliferative Processes. Rejuvenation Research. 2011.DOI
- https://doi.org/10.1134/S0006297911110022
- Khavinson V., et al. Effect of Short Peptides on Expression of Signaling Molecules in Organotypic Pineal Cell Culture. Bulletin of Experimental Biology and Medicine. 2011.DOI
- Mendzheritskiĭ AM, Karantysh GV, Ivonina KO. Effects of introduction of short peptides before carotid artery occlusion on behaviour and caspase-3 activity in the brain of old rats]. Advances in gerontology = Uspekhi gerontologii. 2011.
