Hatásmechanizmus

A GHRP-6 a saját GH elválasztását serkenti, nem helyettesíti a teljes hormonfehérjét. Howard és munkatársai klónozták és jellemezték a szintetikus szekretagógok receptorát. Bowers humán kísérleteiben a hexapeptid GH-emelkedést okozott, és GHRH-val együtt nagyobb választ váltott ki. Bizonyos körülmények között prolaktin- és kortizolváltozásokat is mértek. Az együttes hormonválasz az endokrin rendszer kölcsönhatását mutatja; nem teszi egyenértékűvé a különböző szekretagógokat, és nem bizonyít tartós funkcionális előnyt.

Evidenciahelyzet

Bowers 1990-es vizsgálata 18 egészséges férfinál hasonlított össze akut GHRP-6-, placebo- és GHRH-körülményeket. Jaffe később kilenc egészséges fiatal férfinál tartósabb infúziót sóoldattal vetett össze. Módosult GH-pulzusamplitúdót és összesített GH-koncentrációt, valamint IGF-I-emelkedést közöltek; a pulzusgyakoriság e kísérletben nem változott. E kis élettani vizsgálatok nem igazolnak tartós izomerőt, regenerációt vagy öregedési előnyt. A receptorklónozás molekuláris háttér, nem további humán kimeneteli adat. A külön peptid-PK-vizsgálat is csak meghatározott anyagra, résztvevőkre és intravénás körülményekre vonatkozik. Az értékelésben a pontos molekulát és mért végpontot meg kell őrizni.

Kérdések a kutatási helyzetről

A GHRP-6, a GHRH és a GH ugyanaz?

Nem. A GHRP-6 rövid szekretagóg, a GHRH felszabadító hormon, a GH pedig a mért nagyobb hormonfehérje. A kombinált válasz nem teszi felcserélhetővé őket.

A GH vagy IGF-I emelkedése bizonyít jobb izomerőt?

Nem. Endokrin mérések, nem funkcionális eredmények. Izomerőre megfelelő populáció és végpont kontrollált vizsgálata szükséges.

A D-Lys3-GHRP-6 vagy GHRP-2 adatai ide sorolhatók?

Nem. A módosított antagonista és a másik szekretagóg külön molekula. Eredményeiket nem szabad az általános GHRP-családnév alapján a GHRP-6-nak tulajdonítani.

Források

1. Bowers et al., J Clin Endocrinol Metab 1990DOI: 10.1210/jcem-70-4-975PMID: 2108187
2. Jaffe et al., J Clin Endocrinol Metab 1993DOI: 10.1210/jcem.77.6.7903313PMID: 7903313
3. Howard et al., Science 1996 (a szekretagógreceptor azonosítása)DOI: 10.1126/science.273.5277.974PMID: 8688086
4. Cabrales et al., Eur J Pharm Sci 2013 (humán intravénás peptid-PK)DOI: 10.1016/j.ejps.2012.10.006PMID: 23099431

Hatásmechanizmus

A GHRP-6 a saját GH elválasztását serkenti, nem helyettesíti a teljes hormonfehérjét. Howard és munkatársai klónozták és jellemezték a szintetikus szekretagógok receptorát. Bowers humán kísérleteiben a hexapeptid GH-emelkedést okozott, és GHRH-val együtt nagyobb választ váltott ki. Bizonyos körülmények között prolaktin- és kortizolváltozásokat is mértek. Az együttes hormonválasz az endokrin rendszer kölcsönhatását mutatja; nem teszi egyenértékűvé a különböző szekretagógokat, és nem bizonyít tartós funkcionális előnyt.

Evidenciahelyzet

Bowers 1990-es vizsgálata 18 egészséges férfinál hasonlított össze akut GHRP-6-, placebo- és GHRH-körülményeket. Jaffe később kilenc egészséges fiatal férfinál tartósabb infúziót sóoldattal vetett össze. Módosult GH-pulzusamplitúdót és összesített GH-koncentrációt, valamint IGF-I-emelkedést közöltek; a pulzusgyakoriság e kísérletben nem változott. E kis élettani vizsgálatok nem igazolnak tartós izomerőt, regenerációt vagy öregedési előnyt. A receptorklónozás molekuláris háttér, nem további humán kimeneteli adat. A külön peptid-PK-vizsgálat is csak meghatározott anyagra, résztvevőkre és intravénás körülményekre vonatkozik. Az értékelésben a pontos molekulát és mért végpontot meg kell őrizni.

Kérdések a kutatási helyzetről

A GHRP-6, a GHRH és a GH ugyanaz?

Nem. A GHRP-6 rövid szekretagóg, a GHRH felszabadító hormon, a GH pedig a mért nagyobb hormonfehérje. A kombinált válasz nem teszi felcserélhetővé őket.

A GH vagy IGF-I emelkedése bizonyít jobb izomerőt?

Nem. Endokrin mérések, nem funkcionális eredmények. Izomerőre megfelelő populáció és végpont kontrollált vizsgálata szükséges.

A D-Lys3-GHRP-6 vagy GHRP-2 adatai ide sorolhatók?

Nem. A módosított antagonista és a másik szekretagóg külön molekula. Eredményeiket nem szabad az általános GHRP-családnév alapján a GHRP-6-nak tulajdonítani.

Források

1. Bowers et al., J Clin Endocrinol Metab 1990DOI: 10.1210/jcem-70-4-975PMID: 2108187
2. Jaffe et al., J Clin Endocrinol Metab 1993DOI: 10.1210/jcem.77.6.7903313PMID: 7903313
3. Howard et al., Science 1996 (a szekretagógreceptor azonosítása)DOI: 10.1126/science.273.5277.974PMID: 8688086
4. Cabrales et al., Eur J Pharm Sci 2013 (humán intravénás peptid-PK)DOI: 10.1016/j.ejps.2012.10.006PMID: 23099431