Hatásmechanizmus

A hexarelin a saját GH felszabadulását serkentő jelként szerepel, nem maga a teljes GH-fehérje. Imbimbo és munkatársai placebokontroll mellett GH-választ mértek; Ghigo különböző bejuttatási módok és referenciák válaszait hasonlította össze. Korbonits és munkatársai naloxonos opioidreceptor-blokáddal vizsgálták a választ; a blokád nem szüntette meg a GH-serkentést. Prolaktin-, kortizol- és ACTH-emelkedést is közöltek. A hatás ezért nem írható le kizárólag egyetlen hormonra korlátozódóként. A felszabadított GH időbeli változása nem a hexarelin peptid eliminációja.

Evidenciahelyzet

Imbimbo 1994-es kettős vak, placebokontrollált vizsgálata 12 férfit vont be, növekvő expozícióval és véletlenszerűen beiktatott placebóval. Ghigo 12 egészséges fiatal önkéntesnél bejuttatási módokat, sóoldatos és GHRH-referenciákat vizsgált. Korbonits 1995-ös randomizált, kettős vak kísérlete 12 önkéntes hormonválaszát és az opioidblokád szerepét elemezte. Mérhető GH-felszabadítást mutattak, de nem tartós testösszetételi, funkcionális vagy regenerációs eredményeket. A csoportokat, utakat és körülményeket nem lehet egy univerzális teljesítményállítássá összevonni. A kutyában mért peptidkinetika külön adat, nem emberi állandó.

Kérdések a kutatási helyzetről

A hexarelin maga a növekedési hormon?

Nem. Rövid szekretagóg peptid, amelynek GH-felszabadító hatását vizsgálták. A teljes GH más fehérje; a serkentő anyag és a később mért hormon nem azonos.

Igazoltak jobb izomerőt vagy regenerációt?

E munkák kis önkéntescsoportok hormonválaszait mérték. Tartós funkcionális előnyt nem igazolnak. A GH-emelkedés nem helyettesíti az erőnlét vagy regeneráció kontrollált vizsgálatát.

A GH-válasz lecsengése a hexarelin felezési ideje?

Nem. Más molekulák méréséről van szó. A hexarelin PK-állítása olyan vizsgálatot igényel, amely magát a peptidet méri, és megadja a körülményeket.

Források

1. Imbimbo et al., Eur J Clin Pharmacol 1994DOI: 10.1007/BF00191904PMID: 7957536
2. Ghigo et al., J Clin Endocrinol Metab 1994DOI: 10.1210/jcem.78.3.8126144PMID: 8126144
3. Korbonits et al., Clin Endocrinol 1995DOI: 10.1111/j.1365-2265.1995.tb02045.xPMID: 7586608
4. Roumi et al., Peptides 1995 (peptidfarmakokinetika kutyában)DOI: 10.1016/0196-9781(95)02022-oPMID: 8545255

Hatásmechanizmus

A hexarelin a saját GH felszabadulását serkentő jelként szerepel, nem maga a teljes GH-fehérje. Imbimbo és munkatársai placebokontroll mellett GH-választ mértek; Ghigo különböző bejuttatási módok és referenciák válaszait hasonlította össze. Korbonits és munkatársai naloxonos opioidreceptor-blokáddal vizsgálták a választ; a blokád nem szüntette meg a GH-serkentést. Prolaktin-, kortizol- és ACTH-emelkedést is közöltek. A hatás ezért nem írható le kizárólag egyetlen hormonra korlátozódóként. A felszabadított GH időbeli változása nem a hexarelin peptid eliminációja.

Evidenciahelyzet

Imbimbo 1994-es kettős vak, placebokontrollált vizsgálata 12 férfit vont be, növekvő expozícióval és véletlenszerűen beiktatott placebóval. Ghigo 12 egészséges fiatal önkéntesnél bejuttatási módokat, sóoldatos és GHRH-referenciákat vizsgált. Korbonits 1995-ös randomizált, kettős vak kísérlete 12 önkéntes hormonválaszát és az opioidblokád szerepét elemezte. Mérhető GH-felszabadítást mutattak, de nem tartós testösszetételi, funkcionális vagy regenerációs eredményeket. A csoportokat, utakat és körülményeket nem lehet egy univerzális teljesítményállítássá összevonni. A kutyában mért peptidkinetika külön adat, nem emberi állandó.

Kérdések a kutatási helyzetről

A hexarelin maga a növekedési hormon?

Nem. Rövid szekretagóg peptid, amelynek GH-felszabadító hatását vizsgálták. A teljes GH más fehérje; a serkentő anyag és a később mért hormon nem azonos.

Igazoltak jobb izomerőt vagy regenerációt?

E munkák kis önkéntescsoportok hormonválaszait mérték. Tartós funkcionális előnyt nem igazolnak. A GH-emelkedés nem helyettesíti az erőnlét vagy regeneráció kontrollált vizsgálatát.

A GH-válasz lecsengése a hexarelin felezési ideje?

Nem. Más molekulák méréséről van szó. A hexarelin PK-állítása olyan vizsgálatot igényel, amely magát a peptidet méri, és megadja a körülményeket.

Források

1. Imbimbo et al., Eur J Clin Pharmacol 1994DOI: 10.1007/BF00191904PMID: 7957536
2. Ghigo et al., J Clin Endocrinol Metab 1994DOI: 10.1210/jcem.78.3.8126144PMID: 8126144
3. Korbonits et al., Clin Endocrinol 1995DOI: 10.1111/j.1365-2265.1995.tb02045.xPMID: 7586608
4. Roumi et al., Peptides 1995 (peptidfarmakokinetika kutyában)DOI: 10.1016/0196-9781(95)02022-oPMID: 8545255