Hatásmechanizmus
Az ipamorelin a GHS-R-hez kötődik, amelyen keresztül a természetes ghrelin is serkenti az agyalapi mirigy GH-elválasztását. Raun és munkatársai 1998-ban elsődleges patkány-agyalapimirigy-sejtekben, valamint patkány- és sertésmodellekben a GHRP-6-hoz hasonló GH-felszabadító aktivitást írtak le. A sertésmodellben az ipamorelin a GHRP-6-tal és GHRP-2-vel szemben nem emelte az ACTH- és kortizolszintet jelentősen a GHRH-válasz fölé. A vizsgált vegyületek az FSH-, LH-, prolaktin- és TSH-szintet nem befolyásolták. E szelektivitási megfigyelés modellhez kötött, nem minden emberi célra igazolt tulajdonság. Gobburu és munkatársai 1999-es, egészséges férfiakon végzett vizsgálata intravénás infúzió után dózisarányos farmakokinetikát, körülbelül kétórás terminális felezési időt és egyszeri, időben korlátozott GH-választ írt le.
Evidenciahelyzet
A preklinikai jellemzés és az egészséges önkénteseken végzett farmakokinetikai-farmakodinámiás vizsgálat mellett a Helsinn két műtét utáni ileusvizsgálatot támogatott. Az első többközpontú, kettős vak, placebokontrollált munka 117 beteget vizsgált; 2009-ben fejeződött be, és Beck és munkatársai 2014-ben publikálták. Az ipamorelin tolerálhatósága kedvező volt, de a standardizált szilárd étkezés tolerálásáig eltelt idő nem különbözött szignifikánsan a placebótól. A másodlagos hatásossági elemzések sem mutattak szignifikáns különbséget. A szerzők a kis mintát és az alapbetegségek változatosságát korlátként emelték ki. A 2011–2014 közötti nagyobb, randomizált, placebokontrollált HT-IPAM-202 320 beteget vont be. E vizsgálat eredményeit nem tették közzé a nyilvántartásban vagy publikációban; a fejlesztés ezt követően megszűnt. Így a legnagyobb kontrollált adatsor nem hozzáférhető. Az itt bemutatott források nem tartalmaznak 3. fázisú vagy megbízható hosszú távú bizonyítékot. A GH-válasz nem igazolja más célok klinikai hatásosságát, és a kutatási termékek biztonságosságát sem.
Kérdések a kutatási helyzetről
- Mit vizsgáltak az ipamorelinnel?
- A korai kutatások a GH-elválasztást sejt-, patkány- és sertésmodellekben, majd a farmakokinetikát és hormonválaszt egészséges férfiaknál elemezték. A klinikai program a bélműtét utáni ileust vizsgálta két 2. fázisú munkában. A ghrelinreceptoron keresztüli GH-elválasztás kutatási eszköze, de a hormonválasz nem bizonyít általános terápiás előnyt.
- Mit mutatnak a kontrollált ipamorelinvizsgálatok?
- A publikált, 117 beteges vizsgálat nem érte el kulcsfontosságú hatásossági végpontját. A 320 beteges vizsgálat eredményei nem nyilvánosak, és a klinikai fejlesztés leállt. E korlátok miatt a források nem igazolnak hatásos kezelést, tartós előnyt vagy kutatási anyagok klinikai biztonságosságát.
Források
- Raun et al., Eur J Endocrinol 1998DOI: 10.1530/eje.0.1390552PMID: 9849822
- Gobburu et al., Pharm Res 1999DOI: 10.1023/a:1018955126402PMID: 10496658
- Beck et al., Int J Colorectal Dis 2014DOI: 10.1007/s00384-014-2030-8PMID: 25331030
- ClinicalTrials.gov NCT00672074 (2. fázis, műtét utáni ileus, 117 beteg)
- ClinicalTrials.gov NCT01280344 (HT-IPAM-202, 2. fázisú vizsgálati szint keresése, 320 beteg; közzétett eredmény nélkül)